Szabványok és irányelvek

A DIN EN 352 szabvány a munkavédelmi ruházat keretein belül szabályozza a hallásvédő eszközökkel kapcsolatos követelményeket.

A DIN EN 352 szabvány szerinti megfelelő hallásvédő eszköz kiválasztása a munkakörülményektől és a munkahelyi zaj típusától függ. A hallásvédelemre vonatkozó követelmények alapján ezért a hallásvédelem alábbi típusai különböztethetők meg:

• Füldugó
• Fültokos hallásvédő
• Hallásvédelmi védősisakok
• Zajvédő munkaruházatok

A DIN EN 352 általános követelményein túlmenően a termékspecifikus jellemzőket és követelményeket a későbbi speciális szabványok szabályozzák.

Minden hallásvédő eszközt a DIN EN 352 szabvány szerint kell megjelölni:

• Gyártó neve vagy márkanév és modellnév
• EN-szám
• Behelyezési, használati és viselési utasítások (szükség szerint)
• Értékeléssel kapcsolatos adatok
• CE-jelölés
• Megjegyzések az újrafelhasználhatóságról vagy az egyszeri felhasználhatóságról (a füldugókra vonatkozóan)
• Jobb vagy bal oldali jelölése (fülbe illeszthető egységeknél)

A DIN EN 352-1 szabványnak megfelelő fültokos hallásvédők olyan hallásvédő eszközök, amelyek a viselő mindkét fülkagylóját egy-egy funkcionális fültokkal ölelik körül. Az olyan környezetekben, ahol a zajszint és -terhelés sűrű változása esetén gyakran fel kell helyezni, illetve le kell venni az adott eszközt, fültokos hallásvédő viselete javasolt.

A fültokokra vonatkozó DIN EN 352-1 szabvány különböző részei többek között az alábbiakat szabályozzák:

• Ipari védősisakra szerelt fültokokkal szembeni követelmények (3. rész)
• Zajszinttől függő fültokokkal kapcsolatos biztonsági követelmények és vizsgálatok (4. rész)
• Aktív zajcsökkentésű fültokokkal kapcsolatos biztonsági követelmények és vizsgálatok (5. rész)
• Villamos hangbemenettel ellátott fültokokkal kapcsolatos biztonsági követelmények és vizsgálatok (6. rész)

A közvetlenül a fülcsatornában vagy a fülben viselt hallásvédő eszközök a DIN EN 352-2 szabvány szerinti füldugónak minősülnek.

A szabályozás szerint füldugók használata a következő esetekben ajánlott:

• Folyamatos zaj mellett (alacsonyabb zajszintnél)
• Fültokos hallásvédő alatti erőteljesebb verejtékezés esetén
• Védőszemüveggel együtt történő viseléskor
• Más védőfelszerelés, például védősisak, légzésvédelmi eszköz vagy arcvédő viselésekor
• Fültokos hallásvédő eszközzel együtt szélsőséges mértékű, rövid idejű zajnál

Míg a DIN EN 352-2 a füldugókkal kapcsolatos általános követelményeket szabályozza, addig a 7. rész a zajszinttől függő fültokokra vonatkozó biztonságtechnológiai követelményeket és vizsgálatokat ismerteti.

A DIN EN 352-3 szabvány az olyan fültokos hallásvédőkkel kapcsolatos követelményeket határozza meg, amelyek közvetlenül vagy közvetetten munkavédelmi sisakokra szerelhetők.

A szintfüggő hallásvédő füldugók/fülillesztékek arra a célra vannak kialakítva, hogy lehetővé tegyék a fontos zajok érzékelését, magas szintű beállításnál pedig a hangok csillapítását. Használható olyan környezetekben is, ahol megszakított vagy szakaszos zajok (impulzív zajok) fordulnak elő, ugyanakkor más figyelmeztető hangjelzésekre is figyelni kell. Ez a szabvány olyan hallásvédő füldugókra/fülillesztékekre vonatkozik, amelyek elektromos áramkörrel rendelkeznek a hangjavító funkció miatt.

A szakmai szövetség által alkalmazott számítási módszer szerint a hallásvédő termékek olyan módon kategorizálhatók, hogy milyen alkalmazási területhez a legalkalmasabbak.

Ezek a megjegyzések a következők:

• S: hangjelzések vasúti munkák végzése során
• V: hangjelzések közúti forgalomban
• W: figyelmeztető hangjelzések, általános
• E: hangjelzések mozdonyvezetők számára
  • E1: különösen alkalmas; különösen halláskárosultak számára
  • E2: különösen alkalmas
  • E3: korlátozottan alkalmas